történetéből II

Töredékek a budapesti Nagyboldogasszony egyházközség történetéből II. – Úton az önálló egyházközség megalapítása felé

Posted 2013.04.12.

Előző tanulmányunkban a görög kereskedők Pestre történő beköltözését kísérhettük figyelemmel a XVIII. század második feléig, azonban nem szóltunk a görögök vallási életéről. Természetesen mindannyian orthodoxok hitűeknek vallották magukat. Pesten ebben az időben már létezett szerb egyházközség és templom (A templom a jelenlegi helyén  – V. kerület, Szerb utca és Veress Pálné utca sarka – állt), ahol egyházi szláv nyelven folytak az istentiszteletek. Miután ez az egy orthodox templom volt Pesten, a görögök itt vettek részt a vasárnaponként a Szent Liturgián. Az első időkben a betelepült görögök még aránylag kevesen voltak, azonban az idő múltával egyre többen lettek. 1780-as évekre számuk megtöbbszöröződött, emiatt már sértőnek és méltánytalannak tartották, hogy a szerb templomban nem végeznek külön görög nyelvű istentiszteletet. A görög nyelv liturgikus használatának engedélyezése végett kérvényt nyújtottak be a Helytartótanácshoz. II. József király kivizsgáltatta a kérelmet és 1783. április 26-án (2915 szám) elrendelte, hogy a budai szerb püspökség egy görögül tudó papot nevezzen ki a pesti szerb templomba
[1,153. oldal]. A Helytartótanács 1784. augusztus 5-i határozatával pedig ez a lelkész jogot kapott arra, hogy minden második vasárnap görög nyelven végezze a Szent Liturgiát. A hatóságok azt remélték, az engedély békét teremt az egyházközségben a szerbek és a görögök között. Nem így történt. A minden második vasárnap görög nyelven végzett Liturgia nem elégítette ki a görögök igényét, akik azt szerették volna, ha saját templomot építhetnek és ott az általuk választott lelkész végzi a szolgálatokat saját nyelvükön. A görögöknek ez az elszakadási törekvése a szerbek éles ellenállásába ütközött. A görögök igényüket a törvény szerint is jogosnak tartották, hiszen a pesti görög családok száma meghaladta az 1781. évi, II. József király által kiadott türelmi rendeletben előírt 100-at, de anyagi helyzetük is lehetővé tette, hogy új templomot építhessenek.

A legfőbb sérelmüknek azt tartották, hogy a szerbek korlátozzák őket abban, hogy a Helytartótanács rendeletében foglaltakat betarthassák a váltakozó nyelvű istentiszteletet illetően, például nem minden második vasárnap folyhat görög nyelven az istentisztelet, de ha mégis, akkor is bizonyos részeket egyházi szláv nyelven végeznek. A szerbek mégis ragaszkodtak a görögökkel való közösséghez, mert a görögök lélekszámban többen, anyagiak tekintetében pedig tehetősebbek voltak, ami a szerb egyházközség anyagi helyzetének is kedvezett. Feltételezhető, hogy mindezeken felül tartottak az esetlegesen megalakuló görög egyházközségtől, mint potenciális vetélytárstól. Míg a görögöket az egyértelmű elszakadási szándék jellemezte, addig a szerbekben kettős érzelem zajlott le. Egyrészt szerették volna ha templomukban kizárólag a régi gyakorlat szerint egyházi szláv nyelven folynak az istentiszteletek, másrészt előre tartottak attól, hogy a görögök kiválásával megfogyatkozna az egyházközség létszáma és előnytelen anyagi helyzetbe kerülnének. Ezért a maguk részéről próbálták az egységet minden eszközzel fenntartani [1,154. oldal].

A görögök és makedo-vlachok 1788 áprilisában összegyűltek és elhatározták, hogy különválnak a szerbektől és saját egyházközséget alapítanak. Ezt az alapító okiratot 125 görög családfő írta alá 521 családtag nevében. Ezután adománygyűjtést rendeztek és 1788. novemberében írásbeli beadvánnyal fordultak a Helytartó Tanácshoz, hogy engedélyt kapjanak saját templom építésére. Döntésüket a következőkkel indokolták:

1. A pesti orthodox egyházközséget két nemzetiség, a szerb és a görög alkotja. Jóllehet az említett két nép egyforma vallású, nyelvében különbözik egymástól. Ez utóbbi kapcsán ellentétek támadtak közöttük. Hogy a békesség helyreálljon a Helytartótanács elrendelte, hogy görögül is tartsanak istentiszteletet. A szerbek ennek megvalósulását gátolják, arra hivatkozva, hogy ők alapították a templomot és ők a “ius patronus” birtokosai. Minthogy a görögök nem értik a szerb nyelvet, meg vannak fosztva a Liturgia szövegének megértésétől.

2. A szerb templom kicsi, nem elég a két nemzetiség számára, hiszen a görögök száma megtöbbszöröződött.

3. Más városokban is van az egy vallású különböző nemzetiségű hivőknek külön temploma. [2,127. oldal].

A Helytartótanács a hivatali eljárás során kikérte Sztratimirovics István budai szerb püspök véleményét is, aki határozottan ellenezte a templomépítést, a következő érvekkel: a pesti szerb egyházközség nem két, hanem négy nemzetiségből tevődik össze (ahogyan írja: ex Illyris, utpote Graecis, Valachis, et Bulgaris). A hívők, kb. száz főt leszámítva, mindnyájan értenek szerbül. A püspök kifejti azt is, hogy a görögök között valóban van néhány nyugtalan személy, akik egyéni és nacionalista érdekből viszálykodásra biztatják a többieket, jó részük azonban csak azért csatlakozott a beadványhoz, mivel attól tartanak, hogy a szerbekkel való pártoskodással vádolják meg őket. Ha azonban a görögök és makedovlachok mégis megkapják a templomépítésre az engedélyt, akkor a viszálykodás, – ami már egyszer fellángolt, amikor 1785-ben az első közös tanítót választották – ki fog újulni. Azért sem lehet egyetértés e két nép között az építendő templomot és a választandó lelkész személyét illetően, mivel a makedovlachok száma meghaladja a görögökét. Sztratimirovics püspök úgy tartja, hogy a szerbek a Helytartótanács rendelete értelmében nem követelhetnek maguknak előjogokat, míg a görögök nem szólhatnak bele a rájuk nem tartozó egyházközségi ügyekbe és a szerbek által elfogadott határozatokba. A püspöknek arról nincs tudomása, hogy a papok eltérnének az istentiszteletek váltakozó nyelvű sorrendjétől, de ha mégis így van, kötelezhetőek annak betartására. Ez önmagában még nem ok arra, hogy külön templomot építsenek. A körülbelül 900 hívőt számláló egyházközségnek megfelelő nagyságú a szerb templom, mivel vasárnaponként nagyjából egyharmad részük nem szokott jelen lenni az istentiszteleteken. Ha mégis helyhiány lépne fel, ésszerűbb lenne a meglévő templom bővítése. Ezeken kívül a püspök azt is kifejti, hogy a Pesten lakó makedovlachok egy része nem tud görögül sem, ezért ezeknek külön vlachul tudó papra lesz majd szüksége, ez pedig újabb és még súlyosabb viszálykodásra fog okot szolgáltatni. Végezetül megállapítja, hogy a görögök kétségkívül tudnának templomot építeni, de szerinte ennek következtében a görögök és a szerbek között versengés alakulna ki, ami mindkét fél anyagi kimerüléséhez vezetne. [2,128. oldal].

A Helytartótanács miután megkapta Sztratimirovics püspök levelét, 1789. március végén kikérte Putnik Mózes karlócai érsek véleményét is.

Putnik érsek 1789. május elején válaszolt a megkeresésre a következő választ adva: az országban több helyen élnek együtt szerbek és görögök, de ahol így van, állandó viszálykodás és széthúzás tapasztalható közöttük, éspedig az előjog folytán. Az érsek szerint a pesti szerbek nem rendelkeznek előjogokkal, mivel a Helytartótanács rendelete alapján a görögök is szabadon gyakorolhatják vallásukat. A görögök pesti letelepedésük óta egyházi szláv nyelvű istentiszteleteken vettek részt, mivel az istentiszteletek menete megegyezik a görög nyelvű istentiszteletével. Az egyházi szláv nyelven nem értők idővel megtanulják azt, az utódok elhagyják őseik nyelvét, teljesen elszerbesednek, úgy mint más városokban is történt. Putnik érsek javasolta, hogy ezek alapján a Helytartótanács bízza meg Sztratimirovics püspököt és két biztost, hogy a két nép között állítsák helyre a békét, olyan módon, hogy a szerb templomban továbbra is hetente váltakozó nyelven (egyházi szlávul és görögül) tartsák az istentiszteleteket, anélkül, hogy a két nyelvet egy azon szertartáson vegyítenék [2,128. oldal].

Ezek után a Helytartótanács is vonakodott a templomépítéshez az engedélyt megadni, ezért az ügyet Pest város tanácsához utalta. A feleknek ezek után sem sikerült közös álláspontra jutni, ezért vizsgálóbiztost neveztek ki. 1789 júliusában újabb és részletesebb összeírást rendeltek el, aminek alapján a templomépítést kérvényező görögök végleges létszáma: 179 család 620 családtaggal. Az összeírásban jelzik az aláírók önmagukról vallott nemzetiségi hovatartozását is, amely alapján megállapíthatjuk, hogy a görög és makedo-vlach családfők létszáma közel azonos. A vizsgálóbiztos a következő jelentést küldte a Helytartótanácsnak:

A szerbek és görögök között valóban létezik “nationalis ambitio”-ból származó ellentét, amely azonban nem tapasztalható a görögök és makedovlachok között az építendő templom kérésének ügyében. A vizsgálóbiztos tapasztalatai szerint a váltakozó nyelvű istentisztelet a Helytartótanács határozata értelmében be van vezetve a szerb egyházközségben. Ilyen létszám mellett a templom valóban kicsi, nem férnek el benne. A jövőt tekintve a görögök létszáma várhatóan még fog növekedni, de most sem okoz nekik anyagilag gondot a templom felépítése és saját lelkész alkalmazása. A végén a vizsgálóbiztos csodálkozásának ad hangot: miért akadályozzák, hogy egy ilyen népes közösség templomot építhessen magának és saját nyelven tarthassa istentiszteletét [1,157. oldal].

Időközben a pesten élő piarista szerzetesek elhatározták, hogy eladják a Duna partján épült régi kolostorukat a hozzá tartozó telekkel együtt, amit 1789. augusztus 29-én hat görög kereskedő megvásárolt templomépítés céljára. A hat új tulajdonos még előbb – augusztus 18-án – megállapodott egymással, ha sikerül a templomépítéshez engedélyt szerezni, akkor az épületet és a telket ugyanazért az összegért, amiért vették átadják az egyházközségnek templomépítés céljára. Abban is megállapodtak, ha mégsem kapnának engedélyt, akkor eladhatják, akár külön-külön, akár együtt [1,158].

A hosszú görög-szerb vitát azzal zárta le a Helytartótanács, hogy 1789. november 27-i határozatával – Sztratimirovics püspök állásfoglalása és javaslata ellenére – elvi hozzájárulást adott a templom építéséhez, azzal a kikötéssel, hogy a Rescriptum Declaratorium 66.paragrafusa értelmében kötelesek a költségvetést és építési tervet felterjeszteni a Helytartótanácsnak, a magisztrátusnak pedig kötelessége volt ellenőrizni, nehogy a görögök az építkezés alkalmával feleslegesen költekezzenek, vagy túlzott díszítést alkalmazzanak [1,158. oldal].

 

Magyar István protoierej

 

Felhasznált irodalom:
1. Füves Ödön: A pesti görög templom építéstörténete (Budapest, évszám nélkül)
2. Füves Ödön: A pesti görögök önállóságért folytatott harca 175 évvel ezelőtt (Budapest, 1964.)
3. Füves Ödön: A pesti görögök küzdelme a teljes önállóság kivívásáért (Budapest, 1968.)

 

Vélemény, hozzászólás?