A nap ikonja

Egyházi naptár
Яндекс.Метрика

A budapesti Istenszülő elhunyta (Nagyboldogasszony) magyar ortodox székesegyház rövid története


A XVIII. század folyamán sok görög és macedovlach kereskedő telepedett le Pesten, akik hitéletüket eleinte a Szent György nagyvértanúnak szentelt, a mai Szerb utcában álló szerb templomban gyakorolták. Számuk idővel annyira megnőtt, hogy 1784-től a pesti szerb templomban minden második vasárnapon görög nyelven végezték a Szent Liturgiát. A görög és macedovlach hívők azonban ezt nem tartották elegendőnek, és 1785-ben elhatározták, hogy a maguk számára külön templomot építenek.

Évekig tartó szívós küzdelem után 1790-ben sikerült a több mint hatszáz pesti görögnek és macedovlachnak megszereznie a külön templom építésére szóló engedélyt, amelynek birtokában megvásárolták a piaristák dunaparti telkét a rajta álló kollégiummal együtt. A templom építésére Jung József építésszel kötöttek megállapodást. Mivel az alapítók templomukat a város díszévé akarták tenni, az eredeti tervet kétszer is átdolgoztatták. 1801-ben került sor az Istenszülő elhunyta (Nagyboldogasszony) templom felszentelésére, amit a görög származású Dioniszije Popovics budai szerb püspök végzett nagy papi segédlettel.

A templom ikonosztázionját Nikolaosz Ioánnu (Jankovicz) Talidorosz egri fafaragó készítette el. Az ikonok megfestésére Anton Kuchelmeister bécsi festő kapott megbízást, aki Magyaroszágon még két ortodox templomban, a miskolciban és az egriben dolgozott. 1809-ben már kívül-belül készen állt a templom, amely Magyarország 19 görög alapítású temploma és kápolnája között kiválik méreteivel, építészeti formáival, gazdagságával, és ma is méltó dísze a pesti Dunapartnak. A felépült templom tornyai annak idején befejezetlen állapotban maradtak. Ezért az egyházközség 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint készíttette el a két toronysisakot, s ezzel egyidőben új homlokzatot alakíttatott ki.

A II. világháborúban, Budapest ostroma alatt a templom nagy mértékben megrongálódott, déli tornya is leomlott. A nagy értékű műemlék templom helyreállítása - ami eleinte csak az állagmegóvási munkákra korlátozódott - 1946-ban kezdődött meg és 1949-ig tartott, majd abbamaradt. Ebben az időszakban készültek el a templom ólomüveg ablakai is. 1953-ban a homlokzatot tatarozták, 1972-től pedig - a déli torony kivételével - végbement a templom teljes külső helyreállítása. A belső restaurálás - amely során újjászületett az ikonosztáz, a templom ünnepi ikonja, a Szent Sír, valamint a templom sztaszidionjai (székei) - 1991-1996 között folyt le. A legutóbbi nagyobb munkák a tél folyamán zajlottak le, amikor felújításra került a tetőszerkezet.

A görögök és macedovlachok alapította egyházközség egy évszázad alatt teljesen elmagyarosodott, úgyhogy 1931-ben elnevezésébe is felvette a "magyar" jelzőt. Istentiszteleti nyelve mégis egészen 1949-ig kizárólag a görög maradt, s ennek folytán az egyházközséget egyre inkább az elnéptelenedés veszélye fenyegette. Amióta azonban a Moszkvai Patriarchátus kánoni joghatósága alatt lehetővé vált a magyar nyelv liturgikus használata, az elnéptelenedés veszélye elmúlt, sőt jelentős gyarapodás is kezdődött a hívek lélekszámában. Ma már nem ritka, hogy hétvégente két-három keresztelőt is tartanak a templom lelkészei.

Mindazonáltal a magyar nyelv templomi használata nem lett kizárólagossá, hanem a fővárosunkban élő görög anyanyelvű hívek, köztük a görögországi és ciprusi egyetemisták, valamint a templomunkat látogató oroszajkú keresztények kedvéért a szertartások vegyesen, magyarul, görögül és egyházi szlávul folynak.

A Nagyboldogasszony templom nyitva áll látogatói előtt az alábbi istentiszteleteken kívül időpontokban is:

Szerda 14.00-17.00
Péntek 13.00-17.00

A templom külső képe - A Nagyboldogasszony székesegyház az Erzsébet-hídról fényképezve