történetéből I

A törökök kiűzése után Pest régi lakosai valamint a török uralom alatt már működő görög és rác kereskedők közül is kevesen maradtak meg a városban, mivel az ostrom alatt vagy életüket vesztették, vagy elmenekültek onnan. A városba újonnan letelepülni szándékozó magyarokat és külföldieket (németeket és rácokat) vonzotta a meghirdetett olcsó telek, ingyen szántóföld és a pár éves adómentesség. Pest orthodox lakossága azonban csak 1690 körül indult számbeli növekedésnek, amikor a Csernojevics Arzén ipeki pátriarchával együtt Magyarországra menekült szerbek egy kisebb csoportja Pesten telepedett le. A többség tovább vándorolt Budára, illetve Szentendrére. A Pesten letelepedett csoportban nagy valószínűséggel görögök és makedovlachok is voltak, amit egy 1696-os összeírás alapján is vélelmezhetünk [1. 122.oldal]. Ebben az időben Pest területe kisebb volt, mint a jelenlegi V. kerület, ennek megfelelően lakossága is kis létszámú volt [4.]. Az 1696-os esztendőben a városban mindössze 7 kereskedő működött, ebből 2 görög nemzetiségű volt. 1699-ben az osztrák császár és a török szultán között létrejött a karlócai béke, amelynek a XIV. és XV. pontja kifejezetten támogatta a kereskedelmi tevékenységet. Ennek egyik következménye, hogy a XVIII. század elején folyamatossá vált a görög kereskedők lassú bevándorlása a magyar városokba, így Pestre is.

Komoly fordulópontot jelentett az 1718. évi pozsareváci béke, amely az 1716-1718-as osztrák-török háborút zárta le, amit III. Károly osztrák császár és III. Ahmed török szultán kötött 25 éves időtartamra. A békekötés eredményei közé sorolható egy kereskedelmi szerződés létrejötte is, amely a keleti kereskedelmet lényegesen könnyebbé tette. A szerzödés 20 pontja közül a kereskedelem szempontjából legfontosabb a harmadik pont, mely szerint az egy alkalommal történő 3%-os vám lefizetése mellett a török alattvaló kereskedők szabadon hozhatták be árujukat az országba. Ez a határozat komoly előnyt jelentett a hazai kereskedőkkel szemben, akiknek minden vámhatárnál harmincadot és egyéb vámokat, adókat is fizetniük kellett. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Konstantinápoly és Velence helyett Ausztria és Magyarország lett a görög kereskedelemi útvonalak iránya, Velence helyett pedig Bécs vette át a diaszpórában élő görögség központi szerepét. Magyarországot, így Pestet is illetően az 1715. és 1720. évi összeírások arról tanúskodnak, hogy a görög kereskedők nagy többsége még nem telepedett le, hanem vándorkereskedelmet folytatott. Pest még 1720 körül is kisebb város volt kb. 3800 lakossal, ahol a görög kereskedőket eleinte szívesen fogadták a helybeliek. Amikor azonban számuk növekedni kezdett, már zavarták a város céhes kereskedelmének érdekeit. Néhány év leforgása alatt többször is bepanaszolták a céhek a görögöket, ezért 1725-ben a Helytartótanács kénytelen volt korlátozni a görögöknek a pozsareváci szerződésben biztosított szabadságát és rendeletet hozott arról, hogy a görög kereskedők csak török árukkal kereskedhetnek és csak nagy tételben. A kis tételben való árusítás csak vásárok idején volt megengedett. Ennek ellenére közel 50 éven át (az 1774. évi hűségeskü rendelet életbe lépéséig) minden tilalom és büntetés ellenére a görögök figyelmen kívül hagyták ezt a rendeletet. Továbbra is korlátozás nélkül kereskedtek török árukkal, sőt – ami kifejezetten tiltott volt – nyugati és hazai árucikkekkel is [2,120-121. oldal].

1732-ben a Helytartótanács változtatott az 1725-ös korlátozó rendeleten. Ettől kezdve a korlátozó rendelkezés csak azokra a görögökre vonatkozott, akik megmaradtak török alattvalóknak, vagyis vámkedvezménnyel hozhatták be áruikat az országba. Azok a görögök viszont, akik családjukkal együtt állandó jelleggel megtelepedtek Magyarországon, állampolgárságot szereztek és a harmincadot fizettek, szabadon kereskedhettek bármilyen áruval, kicsiben és nagyban egyaránt. A változtatás célja az volt, hogy a Helytartótanács a görögöket letelepedésre sarkallja. Két ok miatt volt szükséges a görögök magyarországi letelepedése:

– görögök a Monarchia alattvalóivá válva, a más nemzetiségekhez tartozó kereskedőkhöz hasonlóan megfizessék a harmincadot és egyéb adókat, így növelve az állam jövedelmét

– a családtagoknak Magyarországra hozatalával megakadályozni az itt szerzett pénznek az országból való kivitelét [2,121. oldal].

Az 1737-es összeírás szerint Pesten 15 török alattvaló kereskedő tartózkodott. 1742-ben a Helytartótanács a szabad kereskedelem folytatását a családtagoknak Magyarországra való behozatalától tette függővé.1754-ben már 36 görög kereskedő élt Pesten. Az 1760-as évek végén megindult a görögök végleges letelepedése Magyarországon és így Pesten is. Egy 1770-es összeírás szerint 428 orthodox vallású hivő (közülük 71 családfő) élt Pesten. Az itt elmondottak alapján az bizonyos, hogy a görög kereskedők száma a XVIII. század 60-as éveiben növekedett meg gyors ütemben, úgy hogy az 1770-es években a Pesten élő görögök száma már 500 körül mozgott. [2,124]. Ezt a viszonylag rövid idő alatt végbement nagyarányú létszámnövekedést két oknak tulajdoníthatjuk: az egyik az egyre fokozódó török terror elől való menekülés. (Moszchopolisz városát a törökök 1769-ben feldúlták, ekkor a város lakosságának jelentős része észak felé menekült, és eljutott Magyarországra.) A másik ok az éppen folyó török-orosz háború,amely folytán a görög kereskedelem Magyarországon összpontosult.

Közben a Pesten élő görögök egyre többen vásároltak házat maguknak. 1773-ban 54 orthodox vallású háztulajdonos élt Pesten, amelyből 23 görög volt. [3,49. oldal].

A házvásárlással egy időben – elsősorban a kereskedői társaságba való felvételük és a tanácsba való megválasztásuk érdekében, de egyszersmind személyes okok miatt is – többen megindították a küzdelmet a polgárjog elnyerésére. A városi magisztrátus és a hazai kereskedők kitartó ellenállása ellenére a görögök közül egyre többen érték el céljukat, a hazai kereskedőkkel való egyenjogúságot. Ezzel pedig megindult a görög kereskedők Pesten való végleges letelepedésének folyamata, ami azonban csak a következő évtizedekben bontakozott ki a neves és ismert görög családok (Agorasztó, Sacellari, Haris) ingatlan vásárlásaiban. Ezek az ingatlanok nemcsak családi, hanem alapítványi tőkeként különböző egyházi és jótékonysági célokat is szolgáltak. A görög kereskedőknek Pesten, illetve Magyarország más városaiban való állandó letelepedése nemcsak saját szándékból történt, hanem nagyban hozzájárult ehhez az 1774-es hűségeskü rendelet is, amit Mária Terézia királynő adott ki, amiről fentebb már szóltunk.

Magyar István protoierej

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Berki Feriz szerkesztésében: Az orthodox kereszténység (Második kiadás. Budapest, 1984.)
2. Füves Ödön: A görög kereskedők bevándorlása Pestre 1718-1774 között (Budapest, 1975.)
3. Füves Ödön: Pesti görög háztulajdonosok (Budapest, 1970.)
4. Magyarország térképlapokon/A Főváros – Budapest műemlékei – V. kerület (Atlasz Kiadó Cheseaux/Ausanne, évszám nélkül)
5. Poór János: Magyarország története 12. Megbékélés és újjáépítés 1711-1790. (Kossuth Kiadó Budapest, 2009.)